A termográfiai vizsgálat sikerességét nagyban meghatározza az időzítés. A két fő vizsgálati szezon - a tél és a nyár - eltérő jellegű információkat szolgáltat, és más-más épületproblémákat fed fel hatékonyan.
A téli termográfia a hőveszteségek feltárásának „arany standardja". Amikor a belső és külső hőmérséklet közötti különbség legalább 10 °C (ideális esetben 15 °C felett), a hőhidak, szigetelési hibák és nyílászáró-tömítetlenségek markánsan kirajzolódnak a termális felvételeken. A fűtési szezonban végzett vizsgálat a leginformatívabb a burkolat és a nyílászárók energetikai állapotáról.
A nyári termográfia más szemszögből vizsgálja az épületet. A napsugárzás által felmelegített tetőfelületen a nedves szigetelési zónák lassabban hűlnek le napnyugta után, mint a száraz területek. Ez a „delta-T" effektus kiválóan alkalmas a lapostetők vízszivárgási pontjainak és a nedves szigetelés feltérképezésére.
A napelem-vizsgálat kifejezetten nyári feladat: a paneleknek terhelés alatt (tehát napfényben) kell lenniük a hot spotok és teljesítményproblémák kimutatásához. A nyári vizsgálatot ideális esetben a déli csúcs-besugárzás idején végezzük.
A ThermalProof ajánlása: a legteljesebb kép az épületről az éves két vizsgálattal kapható (egy téli és egy nyári). Ha csak egy vizsgálatra van lehetőség, a téli szezon az általánosan informatívabb választás - kivéve, ha kifejezetten a lapostető állapota vagy a napelem-rendszer a vizsgálat tárgya.
